Kiemelt bejegyzés

Üdvözöllek!

Sziasztok! Kérdeztétek tőlem: Hogyan lettél író? Hogyan kezdtél írni? Hogy jött ez az egész? Nos, mindig is írtam. Már akkor is, amikor ...

2017. április 29., szombat

Varázsütésre? - Szárnyalni két világban 1.


Már gyermekkoromban igazi álmodozó voltam. Tétován jöttem-mentem ezen a földön, miközben hihetetlen bátorsággal merészkedtem a képzeletem legtávolabbi pontjaira is.
Ebben és a két világ közti belső egyensúlyozásban a könyvek segítettek. 7 éves koromtól rengeteget olvastam. Egyszer még az ágyat is magamra gyújtottam a kislámpámmal, mert annyira tiltottak az éjszakázástól és a lámpafénynél való olvasástól. Elbújtam hát a paplan alá s egyszer elaludtam a könyv fölött. Valaki már akkor is vigyázhatott rám föntről, mert semmi bajom nem lett, pedig az ágyneműm és az alvó babám is alaposan megégett. Mindenesetre többé nem szóltak rám, ha este olvastam, én pedig többet nem aludtam el a könyvön.
Az érdeklődésem és a napi, két napi könyv elfogyasztása meseszerű helyzetekbe és barangolásokra vitt. Jártam én mindenhol, olyan helyeken is, amikről sokan csak álmodnak, többség azonban álmodni sem mer.
De semmiféle egyensúly nem volt a két világ közt. A fantáziám és képzeletem birodalmában éltem és virágoztam, míg a valóságban esetlenül léteztem. Onnantól kezdve, hogy leírva össze is gyűjtöttem a saját fantáziáimat, kitárult egy harmadik világ kapuja, amit természetemnél fogva ismertem, láttam már, hiszen mióta beszélek, verseket, történeteket, meséket találok ki. Az írók világa.
Ez 12 éves koromtól adott elismerést, de folyamatos megmérettetést és tanulást is a gyerekkoromhoz. Azonban nem tudott egyensúlyt hozni. Az írók, az alkotó emberek világát annyira elvontnak, elrugaszkodottnak tartják, s mivel az exhibicionizmusunk leginkább a írási folyamat alkotói fázisa után jön elő, így többnyire magányos is. Én láthatatlan munkának hívtam. (Mára megváltozott a véleményem, de erről egy másik blog bejegyzésben írok, majd belinkelem ide.) Az én személyiségem ezt erősítette, hiszen introvertált, befelé forduló lettem nagyobb gyerekként, s bár vonzott a színpad, a rendezés, fiatal felnőtt koromban voltam csak képes nyitni az emberek és a világ felé, melyben élünk. Ez viszont olyan jól sikerült, hogy azóta sem félek szemléletet váltani, és nézőpontokat cserélgetve megújulni, tanulni. És írni.
Az életem bizonyos helyzetei, tragédiái és szereplői nem mindig engedtek szabadon szárnyalni. Született azért három könyv, bar el is pusztult kettő kicsivel a befejezés előtt, önhibámon kívül, amely esemény és körülményei úgy megviseltek, hogy ismét, úgy hiszem, utoljára életemben letettem a tollat. Aztán persze újra írtam, de ismét csak a fióknak volt erőm. Végül a net 2.0, a közösségi média térhódítása egy új közönséget hozott számomra, valahogy úgy, mint a sportolóknak a szurkolókat. Akkor közönségdíjat hoztam el verseimmel egy netes művészeti magazin pályázatán. És előolvasókat gyűjtöttem első tudományos fantasy regényemhez. A könyvhöz, melynek a hátterét s pár mellékszereplőjét már 15-17 évesen találtam ki. Mivel régebben úgymond szépírónak neveztek volna, hagytam ezt a vonalat nyugodni. De ő nem hagyott engem. Így olvasóim és tettestársaim segítségével fogtam bele A hatalom ébredése - A cyselotok földjén című könyv írásába. Itt olvashatsz belőle.
Ezúton is köszönöm nektek a sok biztatást, a gyakran órákig is elnyúló sztorizást, beszélgetéseket, amikkel újra tanítottatok repülni! Most már Pegazus módjára.
Remélem, hamarosan kézbe vehetitek a könyvet és érezhetitek a súlyát, az illatát, az olvasásba kezdve. Én már alig várom, hogy beleszagoljak újra a saját könyvembe. Ezt most szó szerint! :)
Persze az írás után még nyomdába kell készíteni és megszervezni a kiadást, amitől, mint felhőben járó emberfajta tartok egy picit, de meg fogom ugrani valahogy nagy duzzogva, guggolva is.
- És mi vitt rá, vagy milyen ihlet volt, hogy éppen ezt a regényt írd?- Kérdezte a minap egy kedves hölgy ismerősöm.
Nos, hogy mit válaszoltam, arról hamarosan írok a blogban.

Addig is, olvass bele a könyvbe:
Kiképzésen, ismerd meg a másik oldalt! Itt például a kalózok trónörököséről olvashatsz.

Itt megjelennek a sokat emlegetett alakváltó hüllők, a sárkányok.

Ezen a linken pedig egy írástechnikai megoldást találsz egy nagy küzdelemmel, mottó: néha egy egyszerű dolog többet segít.

Ha eddig elolvastad a bejegyzésem, akkor azt köszönöm! A továbbiakhoz pedig jó szórakozást!

...

2017. április 27., csütörtök

Könyvajánlót írnék- vagy valami ilyesmit.


Igen, ajánlót, vagy fülszöveget, vagy mit tudom én, mit írnék már, ha kész lenne teljesen a regényem, A hatalom ébredése- A cyselotok földjén. Valószínűleg mindent írnék és szinte bármit, mert lubickolnék a mámoros örömben, mint a részeg muslica a borban. Vagy valami hasonló, még nem döntöttem el, de csak azért, mert még mindig csak azt mondhatom nektek, hogy készülőben van az új regény. És igen, én is őrülten várom már!
Ha megrészegülve írnom kéne ma valamit róla, ilyen kis egyszerű gondolatom támadt. Tudjátok, csak azért született, mert furamód azt álmodtam ma kora hajnalban, hogy nyomdába került, de kértek egy írást a szerzőtől, vagyis tőlem, és ilyesmit küldtem be. Olvassátok szeretettel. :)


Kezdhetem például így: Ez a regény puszta kitaláció, fikció és nem tartalmaz történelmi, vagy más valóságos elemeket. Igaz, hogy itt-ott építkezik belőlük, hiszen köztudottan az élet írja a legjobb sztorikat. Szereplői is egytől egyig kitaláltak, az élet helyett sok emberismeretet és aktív pszichológiát értek meg, míg önálló életre keltek, amint a ”lapok fehér virága”* nyílt.
Ami valóban van a könyvben, az mese és fantasztikum, a sci-fi és a fantasy műfajok enyhén összemosható határán, jórészt nagyobbaknak, felnőtteknek; újszerű társadalmak és ezzel újszerű posztok, a saját kritikájukkal; háborús fenyegetettség; feszített tempójú kaland és izgalom; szerelem a maga gyönyörűségében és kiismerhetetlenségében, a gyakran vele járó őrjítő fájdalommal; napjainkban túltárgyalt és agyonhallgatott témákat is érintve.
A legfontosabb gondolatom a könyvről, hogy egyfajta sajátos szalutálásnak szánom a klasszikus sci-fi és fantasy írók előtt. Tehát aki valami ultramodernet keres benne (pl műszakit, vagy asztrofizikait), az nem biztos, hogy elégedetten fog felállni utána, bár más területen akad benne erős, egyedi ’találmány’.
A második legfontosabb, az ok, amiért sci-fi, fantasy keverék. Utaltam már rá, hogy a kettő egymás határán őgyeleg. Mégis a két műfaj különböző, ezért lényeges, hogy mást várnak az olvasók. Míg például a fantasy kedvelői általában szeretik a leíró részeket, vagy legalábbis a szépen körülírt dolgokat, tájakat, tárgyakat, hogy szinte már látjuk, és a kezünkbe vesszük azokat, addig a sci-fi olvasóknak már többnyire elég néven nevezni a dolgokat, utalni rájuk. A többi műfaj béli eltérésről ne is beszéljünk! Ezt kihívásnak és nem valami megmászhatatlan akadálynak tekintettem.
A harmadik, csak mert magyarok vagyunk és itt 3 az igazság. Aki olvassa, legyen óvatos, könnyen magával ragadja ez a könyv! Az olvasónak írtam.
A ráadás: Vigyázat! Varázslatot közvetít!

Balogh Krisztina
Az író


* Utalás a szerző egy korai versére az írásról, irodalomról.

2017. április 21., péntek

Balogh Krisztina verse: Néha úgy segít


Balogh Krisztina:
Néha úgy segít

A lábaim előtt,
mint a kavics gurul,
az arcomról pedig
cseppenként lehull
mind az a fájdalom,
mi bennem összegyűlt
félelemmel szőni
tele a jeges űrt.

Mi történt?
Mit tettél ma?
Ültettél tán magot?
Jó föld várta?
Megöntözted?
Mint a földművelő?
Vagy elhajítottad,
Hátha így is kinő?

Az egyetlen igazság
maga a szeretet.
Ha beragyogja
egész életed,
Megjönnek tőle
az egyszerű szavak,
de néha úgy segít,
hogy magadra hagy.

Elvesz, majd visszaad,
hogy éld meg, könnyű vagy.

...

2017. április 8., szombat

A kalóz hercegnő belépője



CsillagVár falain kívül érve az ember nem tudta, hogy a hideg honnan éri jobban. Egy ilyen kiadós veszekedés után, ahogy a hevességét veszti, könnyen kihűlhet a test a lélekkel együtt. Pláne, ha a király maga veszi semmibe az ő bizonyított igazát.
  Fázott ma éjjel. A lapos fennsíkon süvített a szél, és a hidege behatolt a speciálisan cserzett, vastag bőr köpönyeg alá, melynek egyetlen dísze a hosszanti erezet volt. Mélyülő barázdái a mélység függvényében váltakoztak a szürke alapon a sötétszürkétől a feketéig. Olyan ereje volt a szélnek, hogy tépte, cibálta, és viselője nagy nehézségek árán végig a földig bekényszerült csatolni. A csúcsos, egyszerű szabású kapucnit is a fejére húzta és szorosra csatolta az álla alatt. Jó szolgálatot tett neki ez a köpeny most, mert kifele haladt a városból, az elsődleges védelmi mezsgyén túljutva, egyenesen egy a gyalogosoktól és a kisebb személyszállító járművektől kitaposott, füvét vesztett mezőre, ahol látszólagos gyenge védelmi előőrsök helyezkedtek el, különféle céllal.
  Néhány út is keresztül kasul szőtte az enyhe lankákat, a patakok és folyóvizek a kettős holdfényben csillogó medrein kívül, némelyik egy-egy nagyobb folyóvíz mellett hosszan haladt. A Thoulan-hegy oldala olyan volt tőlük, mintha mindenütt erek hálóznák be robosztus szürke-zöld testét. Időnként akkora volt erre a jövés-menés, hogy ezek az erek lüktettek is, a folyók éppen úgy, mint az utak és ösvények. Ezek az utak főleg a teherszállító földönfutóknak készültek. Valójában a gépek maguknak gyalulták simára és jól járhatóra a göröngyöket. Minden lüktetésük a Ground nagybolygó szívdobbanása. CsillagVár a Ground szíve. Méltán lett a Perem fővárosa.
   Az alak éppen a város északi kiskapuján keresztülszaladó úton haladt gyalogosan, míg az első kereszteződésig nem ért. Itt megfontoltan letért az útról és az amúgy szintén jól kitaposott rögös, köves és kevésbé poros mezőn, északnyugatra vette az irányt. A védelmisek egyik kiképző alaptáborába tartott. A közelharcot oktató tisztképző barakkba.
  A két hold, a Paradise és a Posvány remekül megvilágította az utat s tömérdek másik bolygóról verődött még vissza a rendszer zsugorodó, öreg napjának fojtott, fehér fénye. A félhomályban csak a lassan beboruló égbolt lehetett akadálya a kényelmes haladásnak s mi tagadás, a köpenyes szaporázta is emiatt. Nem akart mesterséges fényt gyújtani, mert úgy még nagyobb terület marad előtte teljesen vakon. Így szokták szemei a sötétséget. Léptei határozottak és hosszúak voltak, amennyire ilyen alacsony termetű embertől ez elvárható.
  Aggodalommal kerülgette az egyre szaporodó sziklákat. Némelyik már embermagasra nőtt és kisebb sziklacsoportok fonódtak össze, hogy a meredélyhez érve tökéletes útvesztőt eredményezzenek. Majd vártalanul, amikor már éppen elveszett a fény, kibukkant az utolsó mező is, még mielőtt a fennsík széléhez, a sziklás meredélyhez érkezett volna. Egy barakk hosszúkás épületét katonai sátrak vettek körül és lévén csak tisztek voltak itt, több egy és kétszemélyes sátor is hálóhely volt közülük.
A ponyvák csattogó hangja a szél sivítását még túlnőtte. A barakk melletti kis téren zászlórúd állt és az éjszakára levont zászlót kibontotta s úgy rángatta a szél. A korona, a királyi családi címerrel nehezen felismerhető volt így rajta.
  Az amgaron, aki mindenkori őrségben állt, a stalnii zsoldos vezérkar tisztjeinek védője volt, úgy látszik, mától egy időre a stalniiak vették birtokukba a tábort. Összetartó és megbízható sereget hoztak II. Erik király védelmére, és az ő bizalmát többszörösen kiérdemelve vehettek részt a speciális képzésekben, mint a legjobb pénzért vett hadsereg. A stalnii amgaron tisztek a királyi testőrségben is megfordultak, ez az őr is járt már a palotában.
  Megállította a köpenyest, hogy igazolja kilétét, az csuklyáját hátratolva, megmutatta magát. Kerek, kamaszos arc bukkant elő, amit hosszú, többszörös varkocsba fogott haj keretezett, roppant dús, a növekvő homályban sötét színű, vastag hajfonatokkal. A vállain előreomló, összefonva elnehezült hajába így is belekapott a szél, kígyózva dobálta az arca elé és szerteszét. Az est csókjától sötét arcából csak a szemei villantak kifele a természet fukarul mért fényeiben. Egy élénk tekintetű, rendkívül határozott pillantású gyermeklány volt ő. A stalniinak nem kellett több, arcát bezárva, érzelmeit és meglepetését palástolva mutatott utat az érkezőnek és átadta egy társának a helyét. Ledes fáklyát vett elő. Otthagyva mindent, személyesen vezette egy üres sátorhoz a lányt. Mellette haladva mutatta az utat, mégis egy fél lépéssel lemaradva haladt. Igyekezett lopva szemügyre venni a fáklya gyér fényénél a fiatal leányt, de csak úgy merészelte, hogy az semmiképpen ne vegye ezt észre, nem mintha nem lehetett hozzászokva a tekintetek kereszttüzéhez. Úgy tűnik felkészítették az őrséget, a nem mindennapi vendég érkezésének lehetőségére és a teljes diszkrécióra. Az amgaron tört nemzetközivel annyit kérdezett, hogy bejelentse-e a vendéget a tábor vezetőjének. A lány széthúzta a sátornyílást, majd felegyenesedve csak megrázta nemes vonású fejét, és a stalniiak zordani nyelvjárásában, mely a fővárosuk nyelvezete volt és a hivatalosnak volt mondható, könnyedén csak ennyit mondott:
  - Nem szükséges, majd reggel találkozom vele. Köszönöm, elmehet hadnagy!
  Az amgaron nagyot nyelt, minden eddiginél komolyabb megtiszteltetés érte, hogy a királyi családból valaki az ő saját nyelvén szólt őhozzá. Mivel felkészítették a látogatóval való különleges és speciális bánásmód variációira a táboron belüli esetleges megjelenésekor, ezért a királyi főméltóság rangját meghazudtoló egyszerű fejbiccentést engedett meg a lány felé és egy röpke tisztelgést, azt is csak azért, mert biztos volt benne, hogy a világon senki se látja őket. Megvárta, míg amaz bebújik a sátorba, azután visszatért az őrhelyére, mélyen elgondolkodva és egyfajta furcsa, megilletődött, vagy talán ifjú korához képest meghatódott állapotban próbálta helyretenni magában, hogy a Kalóz Királyság trónörököse váltott vele jóleső szót, vele, aki távol van az otthonától és ez felért egy simogatással zord lelkének. Az amgaron mégsem értette meg, hogy a kegyetlen, csatákban megkeményített szívét, miként érinthette ezen a páncélon keresztül a királylány, hiszen csak egy kislány, aki egyszerűen szólt hozzá.
Az éjszakát mélázva töltötte tovább az őrhelyén. Odahaza járt, a Zordak melletti kis mezővárosban, ahol a búza zölden hullámzó tenger volt a szélben és egy másik kislányka kamaszos hévvel nevetett rá és karolta át, amikor fogócskázva elkapta karcsú derekát. Reggelre elbóbiskolva felesége érintését érezte magán, jólesően gondolva arra, hogy az asszony nem is tudja, mennyire megbecsülik a stalnii zsoldosokat itt Csillag Várban.


...

Ha eddig elolvastad, köszönöm a megtisztelő figyelmedet! 
Ha van kedved, beszélgessünk kicsit!
Ezt a rövid jelenetet, már régen megírtam, melyben, mint kiderült, a kalóz trónörökös hercegnő belép a színre. Ő a főhőse A cyselotok földje - A hatalom ébredése címen íródó szórakoztató tudományos fantasy regényemnek. Ez az a jelenet, ami azóta szinte mit sem változott, ami így jó helyén való is, erről majd jegyzek még egy cikkemben, mert felesleges hátramozdító folyton a leírt részeket piszkálni, javítgatni- magam is beleestem ebbe a hibába, onnan tudom. Az egésznek a végén ráér ez a fajta piszmogás, figyelemelterelés az írásról magáról. 
A kérdésem az hozzád, hogy szerinted milyen egy igazán hatásos belépő egy főhősnek, egy afféle első jelenet? 

2017. március 14., kedd

Üdvözöllek!


Sziasztok!
Kérdeztétek tőlem:
Hogyan lettél író? Hogyan kezdtél írni?
Hogy jött ez az egész? Nos, mindig is írtam. Már akkor is, amikor még nem is tudtam írni. Persze ez így komolytalanul hangzik, és az is. Amit az írásról mint alkotásról képzelünk elsőre az, hogy ül az ember, vagy a lánya a billentyűzet előtt és bepötyögi azt, ami eszébe jut. Igen. Ez így is van egyrészt. A másik oldala a dolognak egy nagyon kemény szellemi munka, ami elsőként a kreativitásomat dolgoztatja meg, azokat a szellemi, agyi területeket, amik szinte megfoghatatlanok, de pontosan arra szolgálnak, hogy te kedves olvasó, ne unatkozz. A többi ezután jön, mindaz ami a kitalált történetet írott művé teszi. A gép előtt pötyögés, az írás maga. Amit viszont már azóta teszek, amióta gondolkodom, az a történetek kitalálása. Ahhoz még billentyűzet sem kell, csak a kreatív agyam. Tehát akkor hogy is kezdtem? Amikor még nem tudtam írni, már akkor történeteket találtam ki és eljátszottam őket. Nekem ez volt a szerepjáték, amit az akkori korosztályomból a barátaim igazából nem tudtak követni. Én mégis tovább játszottam, mígnem elért a felismerés, hogy le tudom írni. Ezután írtam, eljátszottam, írtam és olvastam mindenféléket. Korán kaptam szakmai zsűriktől elismeréseket, és korán jelentek meg könyveim. A családalapítással majdnem feladtam ezt az életet, de néhány éve megint írok és hála Vidi Ritának és a Kreatív Írás tréningjének, csak megerősített és megint könyvet írok és megint többet is tervezek.
Sokan megkérdeztétek tőlem:
Te most akkor tényleg író vagy? Milyen író?
Hogy is van ez tehát? Nos, igen. Író vagyok. Kreatív író. Ja, hogy ez mit jelent? Olyan író vagyok, aki az érzelmeidet és a fantáziádat dolgoztatja.
De legtöbben azt kérdeztétek tőlem:
Tényleg, és miket írsz?
Tényleg, miket is? Meséket. Történeteket, amiket kitalálok. Regényeket, novellákat, meséket, főleg fantasy, sci-fi műfajban, és a valóságból merítek ötleteket. Minden korosztálynak, csak győzz választani magadnak valót! És írok magáról az írásról is, sőt annak nehézségeiről is itt a blogban. Ha bármit írtál már, találkozhattál, például a fehér lap szindrómával, ami az üres lap felett görcsölő, ihletvárást jelenti, amikor valahogy nem sikerül megtölteni írással a lapot. Ha olvasó vagy, talán kíváncsi lehetsz arra, hogy ezt a fránya fehér lapot végül hogyan sikerülhet legyőzni. Íme: egyfajta alkotói válság elleni küzdelmemről, a fehér lap szindrómának az egyik lehetséges megoldásáról írok Az erő legyen veled című, népszerű bejegyzésemben itt a blogon, de más harcaimról is cikkezek.

Balogh Krisztina vagyok, több korai művemből készült novellás és verseskötet szerzője. Néhány éve kezdtem újra írni. Most két gyermekem nevelése és a főállású munkám mellett legújabb regényemen dolgozok.

Ez itt az én írói blogom a Sárkány az űrben.

Itt pedig legújabb, most íródó regényem részlete. A hatalom ébredése, avagy a cyselotok földjén.

Sok szeretettel köszöntelek benneteket! Jó szórakozást kívánok! :)

Balogh Krisztina író, művész.



2016. július 3., vasárnap

Mágus mesék- Ötletmorzsák helyett...TERVEK



Jó híreim vannak a fantasy műfaj kedvelőinek.
Akik valami könnyűt, de izgalmasat kerestek, megszülettek és végre konkrétan körvonalazódtak a 'Mágus mesék' történeteinek projekt ötletei.
Vagyis végre köntöst kaptak a történetek, kitaláltam, hogyan fognak összeállni egy-egy kötetbe, mi lesz a gyűjteményekben és mi az alapkoncepció a könyvkiadással kapcsolatban. Sőt, egy tettestárssal is összeálltunk, mert egyik első kötetet egészen biztosan egy fiatalemberrel írom párban. Nem is akármilyet. De erről még pszt! Ti vagytok az elsők, akik hallhattok róla, úgyhogy vegyük szép sorjában!
Nézzük csak az elejétől, hátha könnyebben jutunk a végére az ötletelésnek!
Először is, mint azt látjátok itt a Sárkány az űrben blogon, folyamatosan készül egy - kissé rendhagyóan, az első ötlettől vezérelve- visszaemlékezések és levelek formájában megírt novellagyűjtemény. Nagyon úgy áll a dolog, hogy ebből készül majd az első kötete a Mágus meséknek.
Megismeritek azt a világot, ahol a történetek játszódnak és persze találkozhattok a szereplőkkel.
Lesznek ebben vidám és keserédes mesék de egytől egyig kalandos történetek, izgalmas csavarokkal. A karakterek kidolgozottak, a helyszínek is szépen leírtak és tervezettek, és ez vonatkozik az összes novellára és a belőlük készült gyűjteményekre. Többnyire önmagukban is élményt nyújtanak, de lesz összefonódás és ha elkapod a fonalat, nehéz lesz letenni, mert várni fogod, mi történik ezután.
A tervek szerinti következő kötet már kiragadott szereplők egymásra épülő regénye. 'Mia meséi' cím a várható címe.
Mia, a varázstalan máguslány karakterének születésével ismerkedhettetek meg legutóbb a Hogy született? 1. című cikkben. 
Mia Ruton meséjét természetesen kiragadtam az FRPG, vagyis fórumos szerepjáték oldal hátteréből, ahol is eredetileg életre hoztam, hála az ott jelenlévő fantasztikus usereknek és írópalántáknak, hobby íróknak. Csodálatos emberek és a mindennapi írásgyakorlataimat szívesen végzem az ő virtuális, vagy valós társaságukban. Ezúton is köszönöm nekik a lehetőséget!
A következő kötetben kap egy érdekes fordulatot ez a játékos kisregény és novella sorozat. Ugyanis kizárólag felnőtt olvasóknak készül el Mia és Shuga főszereplésével a következő könyv, mely már a tervezés és ötletelés fázisában jár. Ez a kötet rendhagyó kalandjáték lesz, vérbeli, könnyed hangvételű, tréfás, ám néhol a drámaiságot sem nélkülöző fantasy sztorival, mely elég alaposan fűszerezett erotikával.
Mia a kis bűbájos boszorkány találkozása lesz ez egy különös mágussal, Shugával. Apránként írásba öntjük az elképzeléseinket kedves partneremmel, akiről egyenlőre legyen elég annyi, hogy a férfiú, Shuga karakterét fogja külön mozgatni.
Az alapkoncepciót nem árulnám el, maradjon valami "kis" titkunk még... :) Ha olvastál a sorok között, akkor elképzelheted, hogyan íródhat egy efféle regény egy férfi és egy nő, ugye, kettős szemszögéből.
A kisregénysorozat első darabjai ezek lesznek tehát.
Első körben e-könyvben kívánom kiadni a Mágus meséket, de cseppet sem lehetetlen, hogy könyvesboltokban is fogtok vele találkozni, papíron, nyomtatásban is. Csak mert imádom a nyomtatott könyv szagát és szerintem köztetek is akad ilyen elvetemült olvasó.
Beszámolok majd szépen, hogyan állnak a dolgok, hogy végig tudjátok követni.
Mára ennyit a Mágus mesékről és a fantasy, akarom mondani fantasztikus ötletekről.
Remélem eddig izgalmasan hangzik? Mert én nagyon izgatott vagyok!

Ide kattintva megnézheted, hogy Mia Ruton karaktere hogy született, vagyis a szereplőt hogyan terveztem meg.





2016. június 14., kedd

Hogy született? Karakter, szereplő tervezés 1. tipp.

 Csak úgy irkáltam hajnalban és arra gondoltam, megosztanám veletek, hogyan születnek és készülnek a karaktereim, a történeteim szereplői. A mágus mesék című novella-mese gyűjteményem egyik kedves alakjával kezdem, akinek a karakteréből nagyon-nagyon sok féle történet kihozható. Ezt még akkor természetesen nem láttam ennyire élesen, mint most, amikor már élt, amikor már sokat írtam vele. Mia Ruton egy szerepjátékban született meg, egy adott világban. ( LANURIA ) Nagyon hasonló karakterlapokat készítek a szereplőimnek, mint itt, de majd megmutatom. 
Szeretném, ha látnátok, hogy már az elején nagyon fontos, történetünk melyik szereplőnek milyen lapokat osztunk ki!

 

Irtó kíváncsi vagyok, mit szóltok Miához?





Mia Ruton előtörténete

Név: Mia Ruton
Kor: 18 év
Nem:
Csoport: Mágusok/ Feketemágus

Kinézet:
Magassága alig 160 cm. Haja gesztenyebarna, szeme őz szelídségű barna. Frizuráját gyakran kibontva hagyja hosszan leomlani, néha hullámos tincseiből párat lazán összefon. Bőre sima, hibátlan, világos kreol. Arca bájos, kerek, ajka apró, telt. Állán és orcáján gödröcskék. Tekintete ravasz, fürge, huncut és magabiztos. Játékos mosolyát nehezen rejti el. Magányában melankóliát tükröz. Előszeretettel visel magassarkú cipőt, csizmát, amivel termetét úgy megemeli, lábszárát úgy formázza, hogy a tekinteteket mágnesként vonja magára. A viselete különc, nőies, gyakran fekete, ritkán fehér színű, vörös kiegészítőkkel, kalapokkal. Szereti ékszereit mind magára venni. Kedveli a drágaköveket, s szívesen hord ásványokból készült csecsebecséket természetes hatásuk és színeik miatt. Kevés smink gyanánt sötét szemhéjpúdert, és néha élénkpiros rúzst is használ. Körmeit változatosan lakkozza, mindkét kézfején a csukló magasságától a kisujja vonaláig egy-egy színes tetoválás van, melyek eredetére nem emlékszik. Egyik egy kereszt, a másik egy holdkaréj, melyben látszik egy denevér körvonala. Apja szerint az éjszaka lényei feletti hatalom, és az élők s holtak lelkei feletti befolyás jele.

Jellem:
Erős akaratú, makrancos és büszke lány. Roppant magabiztos. Az igazáért kiáll, terveit igyekszik végigvinni. Nehezen enged befolyásolásnak, észérvek hatnak rá. A megérzéseire ritkán hallgat, inkább a nehezen, de nagyon tüzesen fellángoló érzelmeivel küzd. Főleg ellenük. Nehezen szeret meg valakit, de akkor igen mélyen és szenvedélyesen. Szeretete mélységét rejti, szenvedélyének nem áll ellen, de függetlenségét megőrzi. Játékossággal, kacéran fedi el érzelmeit a másik nem elől. Ugyanígy a tapasztalanságát, szűzességét. Gátlástalanul flörtöl, blöfföl és hazudik a céljai érdekében. Kíméletlenül forgat ki bárkit, bármijéből, mert úgy tartja, ha meg tudja szerezni ésszel, akkor őt jobban megilleti. Kártyában nagyon jó, és stratégiai, táblás játékokban eddig nem akadt ellenfelére.
Tanulékony, és tűrhető színész. Ezért szívesen hagyatkozik ebbéli képességeire, mint született varázserejére.
Szabadidejében olvas, énekel, zenél a saját szórakoztatására. Hobbija a térképolvasás, a nyomozás, és a hangszergyűjtés.
Kezdő varázsló. A lélek és szellem lényegét, befolyásolását tanulja. Élő lelkeken, s lelkes-lelketlen állatokon gyakorol. Saját hatalmát eddig az éjszaka vadjaira tudta vetíteni, de akaratát még nem volt képes rájuk kényszeríteni. A fekete mágiája annál jobban felgyülemlik, mennél önfeledtebb érzéssel játszik hangszerein, vagy énekel. Többször megtapasztalta már, hogy ilyenkor csendben köré gyűlnek az éji vadak.

Előtörténet:

Mia élete alakulhatott volna csodálatosan. Sokak álma beleszületni egy szerető, gondoskodó, jómódú és befolyásos családba, ahol szerető gondoskodás, és egymással harmóniában élő szülőpár adja a hátteret. Valóban csodálatos lehetett volna, ám közel sem így történt.

A család, amiről szó van, csonka családdá változott azokban a percekben, amikor a kislány beleszületett. Norma Ruton az udvar legelfogadottabb asszonyaként élt Garen Rutonnal való házasságkötése óta. Férje úgy vezette be őt köreibe, hogy megismerjék igazságos, gondoskodó természetét, és leleményes észjárását is. Így történt, hogy hamarosan az elhunyt anyacsászárnő húgának a társalkodónője lett. Az intrikák sem értek fel hozzá. Garen a császári kincstár minisztere volt, egyike a Mannahon Szigetek leggazdagabb és legbefolyásosabb urainak. Mindketten híresek igazságszeretetükről. Garen nagy hatalmú feketemágus, aki a családalapításért, s az udvari posztjáért lemondott a mágusok szervezetének a vezetéséről. Ezután tanulmányokat készített a mágus növendékek oktatásához, szellemidézéshez démonológiához. Legfőbb mestersége a lelkekre gyakorolt befolyás, amelyről a legtöbbet vitatott munkáját, a csatákban való alkalmazásáról írta. Hobbija a csillagjóslás, örökre megmaradt.
Felkészülten és boldogan várták gyermekük születését. Ám Mia világra jöttével édesanyja eltávozott ebből az árnyékvilágból. Garen mágus keserédes örömét nem tudta élvezni, álmatlan éjszakáiban beletemetkezett a csillagok fürkészésébe. Kevéssel lánya születése után szörnyű dolgot vélt felfedezni, melyet egy jós boszorkány megerősített.
A jövendölés szerint az a férfi jelenti Garen Ruton végzetét, akivel lányával kölcsönös szerelembe esnek.

Eleinte nem foglalkozott a jóslattal. Ahogy azonban a kislánya szemet gyönyörködtető szépsége, éles elméje, magabiztossága egyre jobban kibontakozott, valahányszor rátekintett, saját vesztét látta benne. Mindig sarkosabban fordult gyermeke akaratával szembe, míg végül csaknem teljesen elzárta a világtól. Vidéki kastélyába költöztek, ahol minimális és alaposan válogatott személyzet szolgált. Ruton erdejének a közepén, egy sebes sodrású folyó partján volt ez. A folyó túl felén egy gazdag nemes úr erdeje kezdődött. Mia sokszor kiszökött, persze egy nagy hatalmú varázsló elől nem olyan könnyű eltűnni. Igazából nem is akart, csupán egy kicsit le-lejárt a folyóhoz. Ám valahányszor rajtakapta az apja, mindig szigorúbban őrizte, és mindig kisebb teret kapott. Még a házitanítója is bekötött szemmel érkezett a hintón, nem tudta biztosan, hol is vannak. Sokszor veszekedett emiatt Mia az apjával. Az évek során viszonyuk elmérgesedett, mert Mia, bár nem ismert más életet, érezte, hogy neki is jár a szabadság, és szerette volna megismerni a hazáját. Veszekedéseknél tovább azonban sosem fajult ez a dolog. Egészen 15 éves koráig így maradt mindez, amikor is egy új fortéllyal kiszökve a folyónál megismerkedett a szomszéd uraság serdülő fiával, aki azonnal beleszeretett. Mia érzései tiszták voltak, de kalandnál többet nem tudott elképzelni. Kedves volt neki a fiú, aki komolyan udvarolni kezdett, és a flörtnél, titkos randevúknál többet tervezett. Amikor Ruton mágus rájött, megijedt. Őrült félelmében, hogy bármit tesz beteljesülhet a jóslat, gonosz tervet eszelt ki. A szomszéd erdejében elkapta a fiút, egy fához kötözte, és felgyújtotta. Had égjen rá az erdő. A lány nem tudta ezt, de a fiú eltűnése a tűzvészkor megrázta. Egyszersmint szörnyű sejtést s félelmet plántált belé.  A szíve majd kettéhasadt.
Nem egyszerűen a kedveséért bánkódott, hanem apja könyörtelensége miatt. Bosszút esküdött volna, de komolyabb célja volt a szabadulás. Rájött, hogy ez így nem maradhat. Úgy kell elhagynia ezt a vidéket, hogy soha, senki őt ne keresse. Kezdő, fiatal mágusként azonban apjával esélye nem volt nyíltan szembeszállni. Így kegyetlen ötlete támadt. Utolsó veszekedésük után egyszerűen úgy tett, mintha érdektelenné és apátiássá válna. Miközben az alkalomra várt...

//Mannahon, az otthon.- Záró jelenet//

*Egy éjjel egyszerű álombűbájt eresztett Mia az apjára. A személyzetet egy fondorlattal gazdájuk nevében elküldte. Majd felgyújtotta a kastélyt. Még kinn megállt, és a szapora tüzet fürkészte.
~ Az istenek óvják sötét lelkedet Apám! Tisztítsanak a mélység tüzével gonosz tetteid véres árnyitól! Tettél róla, hogy szabad legyek, s megéljek bárhol, bármiből!~
Azzal megfordult, s elindult az erdő sűrűjébe vezető keskeny ösvényen. A Ruton örökség ősi fái, alvadó vér vörösébe fordultak friss, nyári pírjukból. Suttogó igéket fújt a mély lilába boruló ég, a lány hosszú haját borzolva. Átkokat hozott a szél. A lány remegő szívvel visszapillantott, de meg nem állt. Meglepetésében halkan sikkantott. Apja lángoló alakját látta egy ablak mögött imbolyogni. A következő percben pedig megszűnt minden, ami ismerős...

//Érkezés Lanuria idegen világába.- Nyitány//

Egy idegen erdő fái közt találta magát. Elsőre úgy hitte, saját varázslatai sültek balul el, de egy szörnyű feltételezés ütött szeget a fejébe, mely szerint apja átkokkal távolította el szeretett hazájából, Mannahonból.
- Isteneim!- Kiáltotta.- Erőtlennek érzem magam, mint a gyökértelen fa. Hová lett a tápláló erőm? Hol vagytok Isteneim?
S valóban...Hiába fogott varázslásba, nem sikerült. Más utat kell találnia az ismeretlenben, az életben maradásra. Azért csak próbálkozott minden nap, újra, meg újra, de sajnos az erdőből sem a hatalma vezette ki. Szárnyaszegett madárként bolyongott napokon át, míg egy kereskedő karaván vette gondjaiba.
Hamar rájött, a rideg valóságra. Egy olyan világba csöppent, ahol senki se gyűjti a mágiával levadászott sárkányok, sem pedig a griffek fejét; Egyetlen uraság legkisebb fia, sem senki más nem harcol a nemes vérű chimerák kegyeiért, hogy aztán a hátukon lovagolva vezessék győzelemre a környező szigeteken a népet. A fák viszont főleg zöldek, sárgák, nem pedig vörösek és kékek. Az égboltozat kékes, nem lilás. A vizek szintén nem az arany ragyogó árnyalataiban pompáznak.
Mia szemét nyugtatják ezek a színek, de lelkét zaklatja a tudatlanság. Veszélyes nem tudnod, hogy apád a halála előtt pontosan mit is kívánt neked.