Ebben és a két világ közti belső egyensúlyozásban a könyvek segítettek. 7 éves koromtól rengeteget olvastam. Egyszer még az ágyat is magamra gyújtottam a kislámpámmal, mert annyira tiltottak az éjszakázástól és a lámpafénynél való olvasástól. Elbújtam hát a paplan alá s egyszer elaludtam a könyv fölött. Valaki már akkor is vigyázhatott rám föntről, mert semmi bajom nem lett, pedig az ágyneműm és az alvó babám is alaposan megégett. Mindenesetre többé nem szóltak rám, ha este olvastam, én pedig többet nem aludtam el a könyvön.
Az érdeklődésem és a napi, két napi könyv elfogyasztása meseszerű helyzetekbe és barangolásokra vitt. Jártam én mindenhol, olyan helyeken is, amikről sokan csak álmodnak, többség azonban álmodni sem mer.
De semmiféle egyensúly nem volt a két világ közt. A fantáziám és képzeletem birodalmában éltem és virágoztam, míg a valóságban esetlenül léteztem. Onnantól kezdve, hogy leírva össze is gyűjtöttem a saját fantáziáimat, kitárult egy harmadik világ kapuja, amit természetemnél fogva ismertem, láttam már, hiszen mióta beszélek, verseket, történeteket, meséket találok ki. Az írók világa.
Ez 12 éves koromtól adott elismerést, de folyamatos megmérettetést és tanulást is a gyerekkoromhoz. Azonban nem tudott egyensúlyt hozni. Az írók, az alkotó emberek világát annyira elvontnak, elrugaszkodottnak tartják, s mivel az exhibicionizmusunk leginkább a írási folyamat alkotói fázisa után jön elő, így többnyire magányos is. Én láthatatlan munkának hívtam. (Mára megváltozott a véleményem, de erről egy másik blog bejegyzésben írok, majd belinkelem ide.) Az én személyiségem ezt erősítette, hiszen introvertált, befelé forduló lettem nagyobb gyerekként, s bár vonzott a színpad, a rendezés, fiatal felnőtt koromban voltam csak képes nyitni az emberek és a világ felé, melyben élünk. Ez viszont olyan jól sikerült, hogy azóta sem félek szemléletet váltani, és nézőpontokat cserélgetve megújulni, tanulni. És írni.
Az életem bizonyos helyzetei, tragédiái és szereplői nem mindig engedtek szabadon szárnyalni. Született azért három könyv, bar el is pusztult kettő kicsivel a befejezés előtt, önhibámon kívül, amely esemény és körülményei úgy megviseltek, hogy ismét, úgy hiszem, utoljára életemben letettem a tollat. Aztán persze újra írtam, de ismét csak a fióknak volt erőm. Végül a net 2.0, a közösségi média térhódítása egy új közönséget hozott számomra, valahogy úgy, mint a sportolóknak a szurkolókat. Akkor közönségdíjat hoztam el verseimmel egy netes művészeti magazin pályázatán. És előolvasókat gyűjtöttem első tudományos fantasy regényemhez. A könyvhöz, melynek a hátterét s pár mellékszereplőjét már 15-17 évesen találtam ki. Mivel régebben úgymond szépírónak neveztek volna, hagytam ezt a vonalat nyugodni. De ő nem hagyott engem. Így olvasóim és tettestársaim segítségével fogtam bele A hatalom ébredése - A cyselotok földjén című könyv írásába. Itt olvashatsz belőle.
Ezúton is köszönöm nektek a sok biztatást, a gyakran órákig is elnyúló sztorizást, beszélgetéseket, amikkel újra tanítottatok repülni! Most már Pegazus módjára.
Remélem, hamarosan kézbe vehetitek a könyvet és érezhetitek a súlyát, az illatát, az olvasásba kezdve. Én már alig várom, hogy beleszagoljak újra a saját könyvembe. Ezt most szó szerint! :)
Persze az írás után még nyomdába kell készíteni és megszervezni a kiadást, amitől, mint felhőben járó emberfajta tartok egy picit, de meg fogom ugrani valahogy nagy duzzogva, guggolva is.
- És mi vitt rá, vagy milyen ihlet volt, hogy éppen ezt a regényt írd?- Kérdezte a minap egy kedves hölgy ismerősöm.
Nos, hogy mit válaszoltam, arról hamarosan írok a blogban.
Addig is, olvass bele a könyvbe:
Kiképzésen, ismerd meg a másik oldalt! Itt például a kalózok trónörököséről olvashatsz.
Itt megjelennek a sokat emlegetett alakváltó hüllők, a sárkányok.
Ezen a linken pedig egy írástechnikai megoldást találsz egy nagy küzdelemmel, mottó: néha egy egyszerű dolog többet segít.
Ha eddig elolvastad a bejegyzésem, akkor azt köszönöm! A továbbiakhoz pedig jó szórakozást!
...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá: