Te jó ég! Ezt meg kell írnom!

  Te is ijedt vagy? Borzasztóan izgatott? Meg kell vallanom, én bizony ilyennek látom magam a lelki szemeimmel, amikor reggel felébredek arra, hogy van bennem egy sztori. Mit reggel! Hajnalban kivet az ágy. Mit sztori! Egy egész novella, sőt egy regény!

 Ugye te is voltál már így? És ugye, voltál már úgy, hogy tovább sodort a nap? Annyi tennivalód volt, hogy elveszett közte az ötleted? Volt, hogy az egész történeted? Tokkal, vonóval?

  És úgy jártál-e már te is, hogy felébredtél álmodban, tudtad, hogy álom volt az egész, de még mindig benne éltél? Szinte láttad magad előtt képről képre? Libabőrös voltál még azután is az érzéstől? Lehetett bármilyen abszurd álom-élmény, lehetett bármilyen szürreális, meg akartad tartani? Odaadtad volna másnak is, csak valahogy élje át a maga módján? Ugye milyen jó lett volna leírni? Vagy legalább később visszatérni rá, amikor már össze tudtad volna rakni egy kerek, egész mesévé? Mondjuk például úgy, ahogy Lewis az Alice történeteket?

  Netán simán csak folyton folyvást álmodozol? Mondták már, hogy olyan vagy, mint egy gyerek vagy hogy szállj le a földre?

  Igen, én is jártam ebben a cipőben. Nem egyszer, nem kétszer, nagyon-nagyon sokszor. A jelen három megjelent könyvemhez és ahhoz a 1+2 ötlethez képest képest, amin most dolgozok, évről évre jelenhettek volna meg az elmúlt 20 évben könyveim. Regények, novellák, mesés, verses kötetek, dalszövegek, illusztrált és egyéb saját kezűleg megrajzolt könyvek, rngeteg színező. Mert a fantáziámnak szinte semmi sem szab határt. Mégis három megjelenést követően sorra elmaradtak. És tudod, mi az oka? Miért nem voltam eddig termékeny író?

  Mondhatod: azért, mert egy lusta dög vagy! Mert nem vagy kitartó! Persze ebben is van sok igazság, hiszen melós ez az egész, és lássuk be, nem mindenki képes megírni egy egész könyvet.

  Mert hagytam, hogy elsodorjanak a szürke és némileg egyhangú hétköznapok.

Ahelyett, hogy tovább utazgattam volna, amit kamasz koromban úgy imádtam. Ahelyett, hogy tovább jegyzeteltem volna útjaim során, buszokon, vonatokon, Héven helyi közlekedési járműveken kötve újabb és újabb ismeretségeket, látva, hallgatva mások történeteit, életét, hogy azok új erőre kapjanak s más formában feléledjenek a fehér papírokon.

  Amikor nagyon írtam, elveszítettem- szó szerint- két kötetre való anyagot is, amiket már elkezdtem szépen összeszerkeszteni s úgy találtam, rövidesen elkészülök a nagy művekkel. Sorolhatnám a kifogásokat estig, de semmi kedvem a kedvetlenségemről sztorizni.

  Elég az hozzá, hogy olyan élethelyzetbe sodródtam, amiről sok mindent el lehet mondani, azt is, hogy ötletgazdag, mégse eléggé inspiráló, és értetlenül álltak, akik ismertek és tudták, hogy egész jól írok s telítve az agyam fantáziával. Nem értette senki, hogy miért nem írom meg, hol maradnak a meséimből az új könyvek?

Én tudtam az okát, de nem álltam készen rá, hogy megfogalmazzam. Nézz magadba, ha esténként  fejből mesélsz a gyermekeidnek, vagy, ha kis előadások ötleteivel leped meg a családodat az ünnepek alatt! Ha a szíved, netán a fiókod mélyén lapul az álmod valahogy megfogalmazva, akár többszörösen, többféleképpen is: író leszek!

  Felejtsd el a kifogásaidat, mert azok csak a fejedben vannak és tőled kapnak erőt. Én is elfelejtem az enyémeket! Ha te irni akarsz, akkor megtalálod a módját! Lehetőségeid lesznek, nem kifogásaid. Az akadályokon pedig átlendülsz. Ahogy ez mindennel így van.

  És most tedd a szívedre a kezed! Mondd meg, hogy leírtad-e az ötleteidet, mint én a sajátjaim egy kis részét? És aztán felvázoltad-e valahogy? Nekikezdtél-e az írásnak? Adtál-e magadnak lehetőséget, hogy magadévá tedd a sztoridat és egy olyan írást csinálj belőle, amit megmutathatsz másnak, ne adj’ Isten, kiadhatod?

  Nem? Nos, a legtöbb esetben én sem. Ötletekkel mindig teli vagyok, kevés utam során még ma is ’gyűjtöm az embereket’, látom, átélem az életüket, a gondjaikat, örömeiket. Fantáziám megspékeli, fűszerezi, ízesíti az élményeimet, s új ötleteket ad az elvarázsolt világomnak. Sajnos a legtöbbet mégsem írtam le, mert nekem is voltak kifogásaim, nyafogásaim.

  Ám néhány éve hoztam egy döntést. Ha velem voltál itt a blogomon, vagy ha böngészni szoktál az írásaim közt, te is találkozhattál vele. A döntésem úgy szólt, hogy regényt, sőt több könyvet is írok.

Hamarosan itt is vannak végre!

  Ehhez csupán egy dolgot kellett tennem. Tudod mit? Leírni, ami eszembe jut.

 Lejegyezni legalább egy mondatot, esetenként címszavakat, hangulatokat, érzéseket, látványt, mindazt, ami tapintható, ami hallható, amit érzékelek vagy mondjuk az érzelmeimet. Leírni mindent, ami eszembe jut.

  És most azt ne mondd, hogy a csapból is ez folyik víz helyett nálad! Mondd inkább, hogy megcsináltad már? Mert addig fogod ezt olvasni, ezt hallani, amíg meg nem csinálod! Addig ez a feladat fog rád találni. 

  Szóval fogd azt a papírt, írógépet, laptopot, kütyüt, noteszt, ami a kezed ügyében van, vagy fogd meg a diktafonodat, mobilodat és írd le, jegyezd fel, ha csak két perced is van! Vagy ha elmesélsz belőle valamit, mesét, verset mondasz, vedd fel!

  Oszd meg ezt a tervedet a szeretteiddel, akikben bízol, akik motiválnak, vagy akár nógatnak is. Mert néha kell egy fenékbe rúgás az élettől, vagy a társainktól. Még az is lehet, hogy a gyermeked is rákattint a felvételre, ha tud erről a tervedről, s tudja már, hogy mindig utólag jut eszedbe a felvevő gomb.

  Aztán fogd a felvételt és tedd írássá! Fogd a kurta-kusza jegyzetedet és írd egésszé! Mindegy, akár mondatonként, de állítsd össze bejegyzéssé, aztán írd meg a jelentet, a fejezetet! Közben dolgozd ki szépen egy uncsi napon a hátteret, a főszereplőt, a mellékszereplőket. Szépen vázold fel és írd meg a lényeget!
  Sorrendben a legjobb, ha egy egyszerű vázlattal kezdesz.
  Apránként észre fogod venni, hogy új történeteid születtek, új mesék keltek szárnyra, és hogy minél többet foglalkozol vele, annál könnyebben gördülnek majd a szavak egymás után.

  S meglátod, hamar eljön a nap, amikortól úgy tűnik, magadtól tele leszel te is ötletekkel, újdonságokal. A saját könyved kiadásának terveivel, s arról is elkészíted szépen a jegyzeteidet.

  Ha van kedved és erőd, blogolj te is róla, hogy minél több a témád iránt érdeklődő megtalálhasson!

  Itt a Sárkány az űrben- en adok neked rendszeresen tippeket az íráshoz, hogy minél jobban menjen. Sok más oldalon is találsz instrukciókat, nem mondom, hogy ez az egyetlen módszer, ahogyan én írok, csak nekem ez vált be. Vannak kihívásaim, amiket meg kell ugorjak valahogy, a cél előttem van, kézbe fogni, beleszagolni a saját könyvembe, amit te is hazavihetsz majd. Azok számára is olvashatóvá akarom tenni, akik ma már nem gyűjtenek annyi kötetet a polcaikon, a lakásuk nem hasonlít egy könyvtárhoz, mint az enyém, talán polcuk is alig van, viszont szeretnek minél hamarabb belekezdeni az olvasásba, s szívesen olvasnak a gépükön, laptopjukon, vagy olvasójukon.

  Csak tedd meg, ÍRD LE!

  Így kezd el!

  Ne ijedj meg! Nem vagy egyedül! Rengeteg tapasztalat van ingyenesen, amire ránézhetsz, amiből te már tanulhatsz.

  Következő írás technikai bejegyzésemben arról adok tippeket, hogyan írj egy jó vázlatot a könyvedhez. Ide is be fogom linkelni, hogy könnyebben találd meg.

  Addig is, mondd csak, neked mi az álmod az írásról? :)

Akarsz még olvasni hasonló témákban? Kattints az írástechnikai linkekre:

Itt találod írástechnikai jegyzetem a blogon a karaktertervezésről.

Ez pedig egy vicces, nyári sztorim, ami a fehér lap szindróma elleni egyik csatámról szól. Jelzem, megnyertem. ;)

Mit lehet még tenni, ha nem megy az írás?